Fidesz, MSZP: a rossz és a csúf

A Magyar Szocialista Párt kongresszusán többek közt az hangzott el, hogy a 2014-es választás két értékrend, két politikai kultúra közötti választás lesz. Szerzőnk szerint rájuk fér némi emlékezetfrissítés.

Emlékszik még valaki arra az esetre, amikor nyugdíjszelvényen tájékoztatták a nyugdíjasokat arról az örvendetes hírről, hogy a kormány kiütéses győzelmet aratott a nyugdíjharcban, ezért megkezdi a 13. havi nyugdíj első részletének folyósítását? Hülye kérdés. Ebben az országban senki nem emlékszik semmire.

Az incidens 2004-ben történt. A nyugdíjszelvényen kedves kis szöveg emlékeztette a címzetteket arra, hogy a fedezet nélküli 13. havi juttatás bevezetése a Kormány gondoskodásának köszönhető. Azok az elvetemültek, akik a jóléti rendszerváltás kákáján is csomót kerestek, erre azt mondták, hogy erről a járandóságról nem a kormány, hanem az Országgyűlés gondoskodott, ráadásul a gazdaságot romba döntő korszakos törvényt ugyanúgy megszavazta a populista nagyvonalú Fidesz, mint a demagóg jóságos MSZP és a hibbant megfontolt SZDSZ, úgyhogy nem szép dolog erről a körülményről megfeledkezve, egyoldalú kormánypropagandát folytatni a hivatalos nyugdíjszelvényen. Ebben azért volt némi igazság. Medgyessy, Orbán, Kuncze: együtt tették tönkre az országot. Így lett volna precíz a tájékoztató szövege, ha már.

A reakciók felidézése tanulságos: Pető Iván (SZDSZ) megengedhetetlennek nevezte, hogy a szocialisták így kampányoljanak. Nyakó István (MSZP) úgy vélte, a tájékoztatóban „tények vannak, nem pedig valótlanságok, így semmi kivetnivaló nem lehet benne.” Harrach Péter (Fidesz) teljesen kiborult: „A kormány a nyugdíjasokban nem sokat dolgozó, a nyugellátásukat megszolgáló idős embereket lát, hanem csupán megvásárolható szavazatokat.” Azt is hozzátette, hogy az MSZP visszaél a kormányzati pozíciójával, ami „felháborító és megalázó”, mi más.

Mindezt azért érdemes felidézni, mert ennek a régi történetnek a jelenkori fejleménye ismételten megerősíti a magyarországi politika 3. törvényét: a fideszes szemétkedéseknek majdnem mindig van valamilyen szocialista előzménye. A folyamat irányát és dinamikáját a 2. törvény írja le. A szocialisták elkövetik a maguk kezdetleges és kispályás kihágását, az ötletet azután átveszi, tökéletesíti, végül szabályként intézményesíti a Fidesz. A sunyiság nem vész el, csak rendszerré alakul.

Fékek és ellensúlyok. Orbán az Alkotmánybíróság függetlenségét olyan pártpolitikusok delegálásával számolta fel, akik tegnap még a frakciójában ültek. Fúj. És ki volt a műfaj első fecskéje? Bihari képviselő (MSZP). Bizony. Aki az Alkotmánybíróság elnökeként átengedte a vizitdíjas népszavazást, hozzájárulva a koalíciós kormány megsemmisüléséhez, a jobboldal kétharmados győzelméhez, végeredményben nem kevesebbhez, mint a köztársaság bukásához, de ez – mielőtt valaki úgy gondolná – még véletlenül sem azt bizonyítja, hogy a szocialisták ennyire tiszteletben tartják saját kinevezettjeik autonómiáját, hanem azt, hogy ennyire reménytelenül, kiszámíthatóan, idegesítően szocik. A Fidesz persze nem egyetlen embert, hanem egész különítményt vezényelt az Alkotmánybíróságra. A 2. törvénynek megfelelően.

Választási rendszer. A Fidesz úgy változtatta meg a játék szabályait, hogy ahhoz a többi játékos közül senki nem járult hozzá. Ami botrányos, és csak azért nem nevezethető példátlannak, mert az MSZP-SZDSZ kormány hasonlót művelt alkoholmentes kiadásban a ’94-es önkormányzati választások előtt. Ők ugyan egyeztettek az ellenzéki pártokkal, de azok az utolsó pillanatban nemet mondtak, taktikai alapon, amihez joguk volt. A törvény amúgy nem tartalmában volt antidemokratikus, „csak” a létrehozásának módjában. A fideszes változat úgy hozza mindkettőt, hogy magát a választásokat is értelmetlenné teszi.

Magántulajdon. Ahol a kormány elveheti a polgároktól, ami az övék, ott nincs szabadság. Íme, egy példa erre az igazságra. A Fidesz törvényben rögzítette, hogy a jövőben csak olyan vállalkozás működtethet patikát, amelyben a többségi tulajdont gyógyszerészek birtokolják. Jelenleg nem ez a helyzet, ahogy működhetnek olyan éttermek is, amelyekben nem a szakács a többségi tulajdonos és olyan légitársaságok, amelyekben nem a pilóták. Eddig a magánzó nem csak pékségbe, hanem gyógyszertárba is fektethette a pénzét, s bár ő maga nem tudott vazelint kikeverni, erre alkalmazott szakértő személyzetet. A 2010-ben hatalomra került kommunisták azonban arra kényszerítik, hogy a tulajdonának egy részétől megváljon, különben az egész üzletét bezárhatja. És kié a szabadalom? A szocialistáké, akik 2002-ben ezt az eladási kényszert már törvénybe foglalták.

A sor tetszőlegesen folytatható. Ki vezetett be először banki különadót? A szocialisták. Ki beszélt először az iskolák „államosításáról”? A szocialisták. Ki machinált először a médiafrekvenciákkal? A szocialisták. Kik bontották meg először a szólásszabadság alkotmányos védelmét? A szocialisták. Kik karolták fel a monoki modellt, miszerint a segélyt ki kell érdemelni? A szocialisták. Friss hír, hogy a Fidesz el akarja törölni az előzetes fogva tartás időkorlátját. Na, ki emelte fel ezt a korlátot háromról négy évre? A szocialisták.

Ami korántsem jelenti azt, hogy a két társaság egyforma lenne. Az MSZP egyoldalú választási törvénye úgy aránylik a Fidesz egyoldalú választási törvényéhez, ahogyan Bihari Mihály a Balsai-Lenkovics-Pokol-Salamon-Stumpf-Szívós különítményhez, vagy Hagyó Miklós nokiás doboza Simicska Lajos közbeszerzéseihez, vagy Zuschlag János brifkója Rogán Antal hátizsákjához, vagy a Napkelte Obersovszkyhoz, vagy ahogyan az egykori nyugdíjszelvény szégyenlős szövege aránylik a rezsiszámlákon kötelezővé tett harsány propagandához.

Utóbbi jól érzékelteti a fejlődést. Medgyessy kiküldte, magyarázkodott, nem nyert vele semmit, pár hónap múlva megbukott. A Fidesz most azt is meghatározza, hogy milyen betűtípussal kell a megkárosított szolgáltatóknak a kormányt dicsérniük a számlájukon. A budaörsi távhőszolgáltatót például 101 millió forintra büntette a rezsitörvényszék. SZÁZEGYMILLIÓ forintra, mert a miniszterelnökhöz címzett himnusz nem pontosan úgy jelent meg a közműszámlán, ahogyan a rezsiőrmester elképzelte. A cég nyeresége pár millió forint, nem profitorientált vállalkozásról van szó, nem a karvaly tőke működteti, hanem a város, ilyet akar a kormány százat, ezret. A büntetést az önkormányzatnak kell kifizetnie, a rezsipropaganda miatt az iskolának jut 100 millióval kevesebb. Vagy, nem lesz a településen fűtés, az is egy megoldás. Arra az újságírói kérdésre, hogy akkor ezt így mégis hogy, a rezsiőrmester hetykén közölte: „ilyen esetben inkább az a kérdés, hogy a távhőcégek számlái nem veszélyeztetik-e a fogyasztókat.” Mert az embereket nem a hideg veszélyezteti, hanem a számla külseje.

Ez saját fejlesztés. Ez az ösztönös, első reflexből alkalmazott, kíméletlen brutalitás. Budaörsöt felperzselik, ahogy felperzselték Esztergomot. Ellenzéki a polgármester, a lakosság járulékos veszteség, máshol majd tanulnak belőle. Megteszik bárkivel, ha útban van. Büntetnek, listát vezetnek, utánanyúlnak, megvonnak, leváltanak, fenyegetnek, megtorolnak. Ez nem szocialista találmány, ez a Fidesz hozzáadott értéke. Következmény ez a közönyös csend, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének igazi újítása.

Az újraválasztás nekik még hiányzik. A módszert viszont ellesték: előbb közérzetjavító intézkedés, aztán győzelem, utána bocsika. Megnyerik a rezsiháborút, visszaemelik az árakat. Láttunk már ilyet is: 2006, 20 százalékos áfa: szocialisták. Akiknek még lesz módjuk hasonló pajkosságokat kitervelni. Ha belegondolunk, az egy éve tartó ellenzéki útkeresés leírható úgy is, mint a több részre szakadt szocialista párt újraegyesülése. Bármi is lesz jövőre, övék az egyik oldal. A Fideszé a másik. Az egyik szimplán nem liberális, kifejezetten antiliberális a másik. Az ország szempontjából evolúciós zsákutca mindkettő, mégis túlélnek mindent. Ők vannak ketten, egyedül ők. A rossz és a csúf. Ez a magyar politika 1. törvénye.

Forrás: hvg.hu