Mindenki akarja, mégsem megy…

Változást követelők civilek, Nem kellenek az elmúlt 25 év szereplői, A nép hangja......

A változást követelők civilek és új pártok között olyan súlyos nézetbeli különbségek alakultak ki, amik hatására mostanra egyre inkább az árokásási taktikák fejlődnek, ahelyett, hogy a jelenlegi helyzet további fejlődése felé mozdulnának el a folyamatok…

A parttalan viták helyett nagyon-nagyon szeretném, ha azok a célok, amelyeket egyébként mindenki magáénak vall, nem tűnnének el a kakaskodás útvesztőjében, eljátszva generációnk vissza nem térő nagy lehetőségét, amely egyben lehetőség arra is, hogy kiköszörüljük az előttünk lévő generáció által elkövetett csorbákat a rendszeren.

Fogalmi zavarok…

A kommunikáció lényege, hogy azonos nyelven beszéljünk. A párbeszéd azonnal megbukott, ha ugyanazon a fogalmon más és más dolgokat értünk. Ilyen pl. a politikus fogalma, mibenléte. Egyesek szerint azok a politikusok, akik politikai pártokkal vállalnak közösséget, tagságot, mások szerint viszont már azok is, akik a közéleti témákban aktívan ténykednek, hogy a körülöttük lévő világot formálhassák, hatást gyakoroljanak arra.

Ha ez utóbbit vesszük alapul, akkor nem elegáns, mi több, nem etikus az aktív civileket ill. civil mozgalmakat lenézni, ill. róluk lesajnálva beszélni, mint olyanokról, akik nem tudnak tenni semmit anélkül, hogy pártot válasszanak maguknak vagy alakítsanak. Ez a gondolkodás éppen azt a szemléletet táplálja tovább, hogy a civil ember aktív politizálása nem kívánatos, neki csak annyi a dolga, hogy válasszon az elébe nyújtott politikai ajánlatok közül.

Véleményem szerint a civil embereknek épp ez a pályán kívül maradása hozta az országot olyan helyzetbe, hogy kezdetben egyre inkább nem akartunk, most meg már nem is érezzük úgy, hogy bele tudunk szólni a minket érintő kérdésekbe, ezért marad a kocsmai és konyhai vita-klub. Egy felelős párt, aki valóban komolyan gondolja a civil hangok meghallgatását, éppen hogy merít a civil mozgalmak üzenetéből, mint a nép hangjának közvetítőiből.

A hatékony kommunikáció – már ha van erre szándék – alapja tehát, hogy megegyezzenek a felek, hogy az egyes kifejezések mindkét fél számára azonos tartalmakat hordozzon. Így megszüntethető az egymás mellett történő elbeszélés, azaz teret kaphat az őszinte, tárgyilagos, célirányos kommunikáció.

Fontos tisztázandó, konszenzust igénylő fogalmak: politikus, pártpolitikus (avagy párttag), civil, civil aktivista, pártpolitikus aktivista, pártpolitikus múlt (jobboldali/baloldali kötődés stb), szimpatizáns, független stb.

Ki az ellenség?

A jelenlegi, meghatározó múlttal rendelkező demokratikus ellenzék képviselői szerint: Orbán Viktor és az általa felépített rendszer. Az újonnan létrejövő politikai pártok szerint: Orbán Viktor és az általa felépített rendszer, Ugyanakkor náluk már megjelenik a gondolat, hogy a múlt hibái is hozzájárultak a mostani rendszer létrejöttének. A civilek szerint leegyszerűsítve az elmúlt 25 év valamennyi politikai szereplője.

A nép hangja: „Minek menjek el választani? Kire válasszak? Egyik kutya, másik eb. Mindegyik jót akar, amikor oda kerülnek, akkor mindegyik csak a saját zsebét tömi.” Nyilván nem azokat az aktív szavazókat említem, akik aktív pártszimpatizánsok, mert azok döntötték el a választást, akik otthon maradtak, és akik egyre többen gondolják úgy, hogy nincs értelme semelyik párttal is foglalkozni. Ők azok, akik miatt az Orbán rendszer ma továbbra is fals 2/3-dal élhet tovább és működhet. Bármit is mond az Orbán kormány, mindvégig azon fáradozott, hogy minél többen legyenek lemondóan passzívak a választásra.

Meghallhatjuk ezt úgy is, ahogy a civil tüntetésszervezők, rendkívül leegyszerűsítve a fenti álláspontot: „Nem kellenek az elmúlt 25 év szereplői”

De meghallhatjuk úgy is, ami tényleg valódi megoldást hordozza magában és segít kilendíteni az egymással szembefeszülő kommunikációt a holt pontról: „Nem az egyes emberek, hanem a rendszerhibája, hogy lehetővé teszi a saját zseb tömését és egyéni érdekek érvényesítését a köz ellenére, amely láttán a legtöbb oda kerülő ember józan paraszti ésszel gondolkodva korrumpálódik, elcsábul a lehetőség láttán. Azaz voltaképpen alkalom szüli a tolvajt.” Ha ezzel a megközelítéssel lépnénk a közélet szereplői felé, az közelebb vihetné a lassan-lassan megrekedő és elvaduló szembenállást az egyébként változásokat szorgalmazó felek között. Ez ugyanis minden félnek lehetőséget adna, régi szereplőknek és újaknak egyaránt, hogy kiküszöbölve a rendszerhibákat újra pozícionálhassák magukat. Ez azt is jelentené, hogy azok vállalnák magukra a rendszer kereteinek megváltoztatását, akik tiszta szándékú politikusok. Azok pedig, akik egyéni pecsenyesütők, önként vonulnának ki a politika területéről, mert a levegőjüket elszívnák a valóban tevőlegesen jó szándékú társaik. Így a régi pártoknak és az újaknak is fel kéne vállalni egy olyan keretrendszert, amit magukra nézve kötelezőnek tartanak és a civil mozgalmakkal együttműködve, konszenzusosan tehetnék, a választók akaratának megfelelően. Tehát nem embereket, rendszerbeli működési hibákat kell ellenségnek kikiáltani, mert az ellen már van mit tenni. A rendszerhibákat kiküszöbölni pedig a nép hangját képviselő civil mozgalmakkal érdemes, mert bennük szemmel láthatóan sokkal nagyobb a választói közbizalom. Tehát nem az egyes résztvevőknek, változást kívánóknak kéne maguknak akarni minden feladatot, hanem mindenkinek meg kéne találnia a saját szerepét a kívánatos folyamatokban.

Közös célok lehetnek pl.:

1. Önmaga sorsát befolyásolni tudó és akaró választók: a civil mozgalmak segítségével aktivizálni kell a lakosságot. Vitafórumokat, beszélgetős napokat szervezni a civil aktivistáknak, ahol a pártok helyett akár megtudhatják a nép valódi gondolatait a rendszerről, az egyes kérdésekről, melyeket feldolgozva segíthetik a valódi érdemi munkát a pártok számára, amely valóban figyelembe veszi nem csak a társadalmi jelenségeket, hanem azokat a tömegessé formálódó igényeket, melyek azok megoldására vonatkoznak. A pártok által szervezett vitafórumok azért nem jók, mert ott leginkább a szimpatizánsok jelennek meg, akik sokszor nem kritikusak, vagy nem eléggé kritikusak „pártjuk” képviselőivel. Itt pedig éppen a valódi, mediátorral támogatott ellenérveket ütköztető viták a célszerűek, amik megtanítják a választókat a hatékony és célszerű vitakultúrára. Ha alacsonyabb szinteken minőségi viták zajlanak, akkor magasabb szinteken sem lesz eltűrve a komolytalan, személyeskedésbe és egymás melletti elbeszélésbe torkolló viták tömege, mint amit napjainkban bőséggel megtapasztalhatunk.

2. Független, a választók által közbizalomnak örvendő szakemberek segítségével kialakított hatékony válaszok a társadalmi igényekre. A civilek közbenjárásával dolgozó szakemberek az új keretrendszereket közösen kialakítják, ajánlják a régi és az új pártoknak is, a civil mozgalmakon keresztül. Pl. Finanszírozási kérdésekben: Transparancy International, volt NAV-os kolléga, Horváth András, jogi szakértő: pl. Magyar Györgyöt én ilyennek tartom, de ha van más, széles körben elfogadott jogi szakértő, akkor én örömmel mögé állok.

Ha van olyan kérdés, amiben a választók véleménye nem világos, akkor egy vagy több független piackutatás segítségével kialakított álláspont segítse a civil munkát. Nem tudom elhinni, hogy amikor egy titoktartási vagy versenykorlátozási nyilatkozatot, szerződést 2-3-ad ági rokonságra le lehet védeni, akkor egy pártfinanszírozási, párt működési alapdokumentumba ilyen korrupciót megelőző szabályozásokat és szankciókat ne lehetne hatékonyan beépíteni. Aki be tud állni ezek mögé a választók által elfogadottnak értékelt keretrendszerek mögé és magukra nézve kötelezőnek tekintik (legyen az régi vagy új párt), miért ne vehetne a továbbiakban is részt az új szabályokat betartva? Emellett még mindig meg tudná tartani a saját arculatát, célkitűzéseit, programját csak a keretrendszer lenne ettől független, a működést hosszú távon hatékonyan biztosító, a korrupciót minimális szintre nehezítő keretrendszer mellett. A bizalom ilyen típusú kiépítése végre újra lehetőséget adna a választóknak arra, hogy aktivitásukkal támogassák az egyes pártok, célkitűzéseit, működését, most már sokkal aktívabb választópolgárokat maguk mögött tudva, akik folyamatosan kontrollálni tudják a pártok célkitűzéseit, programjainak megvalósulását, szankciókkal pedig ellensúlyt képezni az öncélú kilengésekkel szemben. Lehet pl. fokozni is a változást elhatározó pártok csatlakozási szintjét. Nyilván a választók fogják majd a későbbiekben eldönteni, melyik szint lesz számukra a kívánatos, és ez sem zárja ki a lehetőségét sem a régi, sem az új pártok tevőleges részvételének a változásokban. Így megsértődésre sem lehet okuk, hiszen csak azokat a vállalásokat teszik meg, amiben a választók nagy többségében konszenzus van (a lenti szintek nevei természetesen csak jelképesek, nem az a lényeg, hogy itt éppen hogyan hívom őket, sokkal inkább, hogy érezhetően egymásra épüljenek és egyre nagyobb szintű kitárulkozást kívánjanak meg a csatlakozó a pártoktól, annak függvényében, hogy melyik szintet vállalják fel magukra nézve kötelezően):

1. Minimumprogram:

Pl. a pártfinanszírozás és pártműködés nyilvánossá tétele

2. Optimális program:

Pl. a korábbiakon túl vagyonosodási eljárások a párttagokra, vagyonnyilatkozatok 2-3 ági rokonságig bezárólag a tagokra, ezek nyilvánossá tétele. Bocsássa meg nekem mindenki, ha nem pontos fogalmakat használok, de csak annyira vagyok járatos a pontos fogalmakban, amennyire egy nagyon érdeklődő laikus.

3. Tiszta kezek program:

Az előzőeken túl a korábbi és jelenlegi pártvagyonnal elszámolás előre meghatározott keretrendszer szerint, amit szakértők segítségével a civil mozgalmak aktív közreműködésével alakítanak ki.

4. Üvegzseb program:

Pl. a korábbiakon túl minden szerződéses kapcsolat döntés előkészítési folyamatának, szakértői állásfoglalásokkal alátámasztása, a szerződő felek átvilágítása összeférhetetlenségi szempontból, stb. Az országot közösen építjük, tehát mindenki adja hozzá, amit a szerepe diktál, és amit a választók leginkább tőle fogadnak el. Legyenek meghatározva a tevékenységének keretei és határai, az hogy meddig terjed a civil tevékenység és hol kezdődik a párttevékenység, hogy a felelősség folyamatosan nyomon követhető és visszavezethető legyen a résztvevőkre úgy, hogy az alól kibújni ne lehessen, ezzel pedig a bizalmi szint fenntartható legyen. Amíg nincs ilyen keretrendszer a változást kívánó szereplők között sem, addig nem tudnak továbblépni a következő szintre, ami viszont az Orbán rendszer kezére játszik, illetve teret enged ahhoz, hogy előbb-utóbb kiforrhassa magát egy vagy több erőszakos lépésektől sem visszariadó mozgalom, ami ténylegesen komoly veszélyeket hordoz magában mindannyiunk számára. Szívesen vitatkozom, ötletelek bárkivel, ha értelmesnek látom a vitát, vagy ha bárki erre igényt tart. Szívesen dolgoznék ilyen közös ügyeken, ha el tudnátok végre határozni magatokat egymás mellett a tényleges változások érdekében.

Forrás: K. Andrea írása